Apologise

 Sziasztok drágáim! Igen, tudom, és nagyon sajnálom a hatalmas kihagyást. És valószínűleg még több lesz, ugyanis rengeteget kell tanulnom, ugyanis ez az év már erősen beleszámít a felvételibe. Minden bizonnyal mostantól csak akkor hozok részeket, ha időm teljességgel engedi, de május végétől újra belevetjük magunkat a történetbe, folytatjuk. Előre is köszönöm a megértéseteket.

With love, Rei x

Első díjam!

 Sziasztok Tisztársak! Most nem részt hoztam (sajnos), hanem jutalmazták a blogomat, méghozzá édes, drága Zsanika tette ezt. Nagyon szépen köszönöm! És egyúttal köszönöm a több mint négyszáz megtekintést az oldalon, és az újabb egy követőt!

 Szabályok: 

- Írj 11 dolgot magadról

- Válaszolj 11 kérdésre

- Írj 11 kérdést

- Küldd tovább 11 embernek (Zsanihoz hasonlóan, én se tizenegy embernek küldöm, hanem csak olyanoknak, akik szerintem tényleg megérdemlik.)

 Tények:

1. Őszi szünet óta vagyok szemüveges.
2. Kedvenc zenekarom a Marina and The Diamonds.
3. Nagyon szeretem a fánkot és a forró csokoládét.
4. Az összes eddigi blogomat töröltem.
5. Egyszer kiskoromban levágtam a hajam elől. Fogalmam sincs, miért, talán DIY frufrut akartam.
6. Nagyon utálom a hajam színét.
7. Odavagyok mindenért, ami rózsaszín, illetve bármiféle pasztell árnyalat, vagy csillogós.
8. A hozzám legközelebb álló stílus a pastel goth és a kawaii punk keveréke.
9. Sorozatfüggő vagyok, és imádok olvasni.
10. Szívesen lennék író, színész, vagy tanatológus.
11. Michael a kedvencem a Five Seconds of Summerből.

 Kérdések és válaszai:

- Mennyire tartasz rendet a szobádban?
"A zseni a káoszban is kiismeri magát." Szinte semennyire, mindig mindenem el van tűnve.
- Van olyan blogod, amit magadnak kezdtél el írni, aztán annyi embert érdekelt, hogy nyilvánossá tetted?
Pont ez a blog az, de igazából azért tettem nyilvánossá, mert azok az emberek akiknek meséltem róla, nagyon érdeklődtek iránta.
- Miben vagy a legjobb?
Sokak szerint az írás a fő erősségem, mások szerint a rajzolás, a fényképezés, vagy a színjátszás. Én, személy szerint, mind a négyet nagyon szeretem.
- Melyik 3 szó jellemez téged a legjobban?
Cukorka Rózsaszín Kisasszony. (Ez egy Marina and The Diamonds dal szövege.)
- Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?
Marina and The Diamonds koncertjegy és meet&greet, eltölteni egy napot a 5SOS srácokkal, és találkozni az Útvesztő stábbal, valamint jóba lenni velük.
- Milyen nyelveket tanulsz, mióta, és milyen szinten?
Angolt, ugyan csak három éve komolyabban, de egészen jól megy. Valamint szeretnék még franciát, németet és oroszt.
- Miket szeretnél véghez vinni az életben?
Rendezni egy filmet, sikeres írónak lenni, és hozzámenni Thomas Brodie-Sangsterhez. (Hihi.)
- Ha lenne lehetőséged rá, szeretnéd megtudni a jövődet? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
Nem szeretném tudni, mert akkor minden áron meg akarnék benne változtatni valamit.
- Miért kezdtél el írni?
Számomra az írás önkifejezés, pont úgy, mint az olvasás. Szinte minden karakteremmel azonosulni tudok, minimum hetven százalékos szinten.
- Sportolsz valamit? Mit?
Most nem sportolok semmit; de szívesen capoeiráznék, vagy valami hasonlót.
- Ki a kedvenc színészed/színésznőd, és miért?
Thomas az abszolút kedvenc színészem, szerintem zseniális a játéka, főleg az Egy szuperhős halála c. filmben, amiben Andy Serkisszel játszik együtt.

 Az én kérdéseim:

1. - Ki a példaképed, és miért?
2. - Ki az az egy karakter a saját blogodból, vagy kedvenc sorozatból, könyvedből, illetve filmedből, akivel  a leginkább tudsz azonosulni? Miért?
3. - Mi a kedvenc zenekarod/Ki a kedvenc előadőd? Mi fogott meg benne/bennük?
4. - A jövőben élnél szívesebben, vagy a múltban? Miért?
5. - Van internetes legjobb barátod?
6. - Mit gondolsz a társkereső oldalakról?
7. - Van olyan híresség, akire azt mondják, hogy nagyon hasonlítasz? Ha igen, akkor ki az?
8. - Mi a kedvenc dalszöveged?
9. - Ha lehetne, milyen könyv, film, vagy sorozatkarakter, illetve híresség bőrébe bújnál egy napra?
10. - Mi leszel, ha nagy leszel?
11. - Mi a kedvenc sorozatod, és miért?

 Itt volnának az én jelöltjeim:

• FantasyGirl, a 5SOS series (Négy fiú, négy dal, négy történet) című blogjával
• A Bartus Csenge által írt Jeges Gyémánt c. blog
• Edina, az After (Larry Stylinson) fordítója

2. fejezet

 Sziasztok Tisztársak! Nos, teljesen eltértem a vasárnapi kirakogatástól, de remélem, hogy így is jó nektek. Nagyon szeretném megköszönni a több mint 300(!!!) oldalmegtekintést és a három feliratkozót. Igazán örülök, hogy van akinek tetszik a blogom.

With love, Rei x

Enjoy the silence

 Gally iszonyatosan fáradtnak érezte magát. Azóta nem volt így, hogy... Hogy eljött a VESZETT bázisáról. Nem bánta meg. Viszont - most, hogy már ennyi viszontagságon átment, - tényleg pihenni akart. Elege volt mindenből, elege volt a felelősségből, a gyűlésekből.

 "Gally... Ébren vagy?" tudakolta a mellette fekvő szőke fiú. Tegnap még sokáig beszélgettek, és ezt egyikük se bánta. - Mmpfrh... - nyöszörögte Gally. Newt elvigyorodott, és homlokon csókolta a srácot. Illetve, csak majdnem. A másik hirtelen felült, ezzel elkerülve a kínos helyzetet. Körülnézett a kórházi szobára hasonlító helyiségben, majd nyugodtan tisztázta, hogy minden úgy van, ahogy volt. Az ablak redőin halvány fénysugarak szűrődtek be épp hogy félhomályt teremtve az egyébként teljesen sötét szobában. Egy pohár állott víz az ágy melletti szekrényen, s egy óra; egy félig nyitott könyv, szétszórt zsebkendők. A fal üres, fehér színe tükrözi a reménytelenségét a szoba tulajának. Tökéletes rendszertelenség. Egy fiúhoz pont illik. Azaz, most már kettőhöz. Gally még mindig nem értette, hogy a másik miért, és hogy került oda. - Newt, mi lenne ha felkelnél a... - kezdte a srác, de a szőke ujját felemelve csöndre intette. "Pszt! Élvezd a csendet..." üzente, arcán csalafinta halvány mosollyal.

  ***

 Egy ideig mindketten csendben voltak, Gally csak társának szívverését hallgatta; az nyugodt volt, és ez okból kifolyólag megnyugtató. A fiú élvezte, hogy Newt ott van vele; volt társasága, és az idősebb bökött jelenléte biztonságérzetet nyújtott neki. Hirtelen meggondolásból elvette az ágy mellett elhelyezett szekrényről a poharat és nagyot kortyolt belőle. Aztán büfögött egy hatalmasat, mire mindketten iszonyatos nevetésben törtek ki. Newt megszorította Gally kezét, mire az érezte, hogy hevesebben ver a szíve. Utoljára akkor érzett ilyet, mikor... - Nem emlékszem! - kiáltotta kétségbeesetten. - Tudom, hogy már volt ilyen, de mégsem emlékszem. - Newt értetlenül bámult rá. "Mi? Mi volt már ilyen? Gally, - esküszöm, nem értelek." A fiú mérgesen felmordulva ugrott le az ágyról. - Mit nem értesz? Nem bírod megérteni azzal a parányi kis agyaddal, hogy éreztem már ezt a kibökött érzést ebben a kibökött világban? Bár, igaz is. Te mindig is hülye voltál - jegyezte meg, hangjában fullasztó gúnnyal. Newt az idegesség, a megbántódás leghalványabb jelét sem mutatta. A másikat idegesítette a szőke rideg-hideg haraga. Tudta, hogy milyen ha ez a fiú haragszik valakire; nem üvöltözik, nem hordja el mindennek, - egyszerűen csak tudomást sem vesz róla, a létezéséről. Nem akarta ezt még egyszer átélni.

 -Newt... - kezdte. "Hagyj békén. Tisztelj meg azzal, hogy nem szólsz hozzám. Okéság?" Gally csalódottan indult el kifele a szobából, s mielőtt kiment az ajtón megszólalt. - Megőrjítesz, hát nem érted?! - suttogta kétségbeesetten. 

 A helyiségből kilépve nem is figyelte merre megy. Hirtelen észrevett egy vörösesszőke lányt az ablakban állva; tisztán látszott rajta, hogy mindjárt leesik. - Mit képzeltél? - förmedt rá, hangjában dermesztő félelemmel. Megragadta a kezét, és a falhoz szorította. - Beszélj! - utasította mérgesen. A lány az ijedtségtől alig bírt válaszolni, könnyei csorogtak lefelé az arcán, és csak annyit tudott mondani: - Nico!

 Gally egy kezet érzett, amint az vállon ragadja és maga felé fordítja. Egy fiatal, szőke hajú sráccal állt szemben, az előbb Nicónak szólított fiú mérhetetlen dühvel bámult rá. 

 - Ha még egyszer hozzáérsz a húgomhoz, esküszöm, eltöröm a kezeidet, - mondta a szőke srác, - értve vagyok? - Veszélyesnek tűnt, habár szeme aggódással volt tele.

 - Nico, ne bántsd, nem tett semmit. Csak megmentette az életem - suttogta a lány félénken. - Majdnem kiestem az ablakon. - A fiú elengedte Gallyt, mire az majdnem elesett. Rémült volt, és nem tudta mit tegyen. A másik hirtelen elvigyorodott, és - kezét nyújtva, hogy segítsen a srácnak felállni, - így szólt: - Nyugi, haver. Ez esetben semmi gond nincs. Nicholas vagyok, ez a kis buta pedig Georgie, - hirtelen a húgára nézett, és aggodalmas, habár szeretetteljes szemekkel közölte: - ne mássz többet fel oda. Nem akarlak téged is elveszíteni.

Fejezetek

1. fejezet - Children of the wild ones

2. fejezet - Enjoy the silence 

1. fejezet

 Sziasztok! Az eredetileg vasárnapra tervezett részt előbb kirakom, mert már nem bírok várni. Remélem, tetszik! Nem lett túl hosszú, de gyakran lesznek majd részek, úgyhogy ez nem lesz probléma.

With love, Rei x

Children of the wild ones

 Gally soha nem értette, hogy miért van így. Alig pár hónap telt el azóta, hogy az Útvesztőből kijutottak, és alig pár hete találkozott Thomasszal. "Szalad az idő," gondolta magában, miközben ült és várt. Várt. Fogalma sem volt, mire, de érezte, hogy történni fog valami. Félt. Rémült volt. Sokszor ébredt arra, hogy megizzadva sikolt az ágyában. Emlékek, érzések tömkelege kínozta az álmaiban. Sokszor legszívesebben fel sem ébredt volna.

 Félt, hogy mi lesz, ha a VESZETT megtalálja őket, féltette a tisztársakat és a lányokat a B csoportból. Magának sem akarta bevallani, de mind hiányoztak neki. Minho szarkasztikus megjegyzései, Thomas ostoba kérdései, Serpenyő főztje, Newt törődése... Ez mind fontos volt számára; s habár ellenük fordult párszor, szerette őket. 

 A Jobb Kéz. Így hívták azt a szervezetet, ahova menekült. A vezetőjük minden egyes nap elmondta neki, hogy bármit megtennének, hogy a tisztársak életben maradjanak. Mert ez nem csak a VESZETT érdeke, hanem az övék is. De Gally féltette őket, féltette magát, féltette a jó emlékeket. 

 A szervezetnél addig töltött időt alatt sok mindent megtanult. Megtanult harcolni, lőni, új barátokra tett szert, megtanult mesterségesen lélegeztetni; ez a bázison mindennapos cselekedet volt. Mikor ideges volt, mindig végiggondolta, hogy mit csinált aznap. A jó dolgok lenyugtatták. Általában ugyanaz volt a sorrend. Néhány hete egy furcsa, kellemetlen érzés férkőzött a szívébe. A listája bővült, egyre többször szerepelt rajta egy bizonyos név, aki addig csak egyszer lett említve.  

 Ott volt Korinne, aki mindig segített neki. Az első elájulásakor ő vitette be, ő segített rajta. Rövid időn belül a lány Gally legjobb barátja lett. Teljesen megbíztak egymásban, Kori mesélt a fiúnak a húgáról, aki - habár nem szívlelte a srácot - eltűrte hogy velük lógjon, és a bátyjáról, akire már alig emlékszik, a szüleiről, akik még kiskorában meghaltak. Gally szerette hallgatni a lány beszédét, mert érdekesen mesélt, és emlékezett arra a világra, amire a fiú már nem. Ő emlékezett arra, hogy ki tanította meg biciklizni, emlékezett a barátaira, a családjára. Az, hogy erről mesélt a srácnak, elérte, hogy úgy érezze mintha ő is emlékezne egy kicsit.

 Aznap megbeszélést tartottak, amire Gally, mint aki már volt a VESZETT-nél, és Korinne, mint a vezető ápoló is hivatalos volt. Gally hirtelen felüvöltött és homlokához nyomta a kezét. A feje iszonyúan fájt, maga sem tudta, hogy miért. Abban a pillanatban legszívesebben meghalt volna. A körülötte lévő emberek mind riadtan néztek rá. Kori mellérohant, és jeges tömlőt adott neki. Hirtelen egy kétségbeesett kiáltást hallott, aztán zokogást. Egy fiú zokogását. Körül akart nézni, hogy kitől jön a hang, de egy ismeretlen helyet pillantott meg maga körül. Egy fiatal férfi zokogva szorított magához egy másikat, mellkasa, ahol addig a halott fiú feje nyugodott, tiszta vér volt. A srácnak fogalma sem volt mi történik vele. Feladta. "Gally." Nagyon megrémült."Gally segíts! Te vagy az egyetlen, aki képes rá." Hirtelen minden elsötétült, ő pedig nem küzdött tovább a fejében egymáson taposó démonok ellen.

 ***

"Gally." Mindenhol arcok kavarogtak előtte. Szőke, barna hajú emberek, nevetések. Egy fiatal nő aki egy kisfiú kezét fogja, hogy ne essen el. A távolból éneklés. Szétnézett maga körül, és észrevett egy rövid, szőke hajú kisfiút hatalmas, barna szemekkel, fagylalttal a kezében. "Kérsz?" kérdezte az álomkép nevetve. Gally érezte, hogy az ő szája is mosolyra húzódik. Tanulás egy könyvtárszobában, piknik egy vörös hajú lánnyal. A következő kép valami ünnepség lehetett, talán esküvő, vagy iskolai ballagás. A fiú egy előtte szaladó göndör lány után rohant, valamiért késztetést érzett arra, hogy elkapja. Hirtelen egy sötét teremben találta magát. "Jobban kell figyelned. Tudjuk, hogy nem akartad bántani, de veszélyes vagy." 

 Érezte, hogy könnyek csorognak az arcán. Csattanást hallott, és égő fájdalom rántotta össze testét. Vér folyt le a hátán. Mély hangot hallott üvölteni. "Ne akard, hogy megismételjem a tegnapit! Nem ilyennek neveltelek!" Az apja volt az. Egy pillanattal később már egy réten látta magát. Hátát egy fának támasztva állt. A szeme csukva volt, egy csók nyomait vélte érezni az ajkán. A kezét valaki szorította, nem akarta elengedni. Ő lépni akart, menekülni, messzire onnan. Az apja nem ilyennek nevelte. "Szükségem van rád!" kérlelte egy nagyon ismerős hang. "Ne hagyj itt." Gallyben hirtelen tudatosult a srác kiléte. "Ne hagyj itt..." visszhangzott a fejében. "Ne hagyj itt."

***

 Egy tiszta, fehér szobában ébredt. Felsóhajtott. Azt hitte, egyedül van, aztán észrevett egy szőke srácot az ágya szélén ülve. A fiú a cipőivel dobolt az ágy szélén. Elmosolyodott, mikor látta, hogy Gally felébredt. "Remélem, jobban vagy," mondta, habár szája nem mozgott. A fiú kezdett egyre jobban megrémülni. - Mi ez? - kérdezte félhangosan. - Te miért vagy itt? - sóhajtotta. A másik szemei szomorúsággal teltek meg. "Mi a baj? Sajnálom, ha megijesztettelek, én csak..." - Szállj ki a fejemből, te plottyos barom! Nem vagyok kíváncsi a hülyeségeidre! Miért nem beszélsz rendesen? - csattant fel. "Sajnálom. A francba is, nem akartalak megijeszteni! Idővel majd megérted, miért vagyok itt." De Gally semmit nem értett. Hogy beszél hozzá a fejében? Egyáltalán... mi történt? - Hogy kerülsz ide? - tudakolta a srácot. Az felsóhajtott, és elvigyorodott. Felállt és közelebb ült Gallyhez. Összekulcsolta az ujjaikat.

 "Tudtam, hogy ezt fogod kérdezni," kezdte, kissé idegesen. "Azt mondták, Buggyant vagyok. Nem akarták, hogy velük legyek. Úgyhogy elvittek. Elvittek magukkal, nekem pedig már nem számított." Newt felsóhajtott, és összeszorította az öklét. "Megkértem Tommyt, hogy... Hogy ha majd eljön az ideje... vessen véget mindennek. Nem akartam tovább szenvedni." Gally hitetlenül megrázta a fejét, és érezte, hogy összeszorul a torka. Newt fájdalmas arccal pillantott rá. "De minden okéság. Tudod, nekünk mind gyilkosoknak kell lennünk. Kölyköknek, a vadak közül." Gally érezte, hogy mosoly kúszik az arcára. - Fáradt vagyok, - jegyezte meg. Newt megértően bólintott, de a fiú látta az arcán, hogy nem örül. Már majdnem lehunyta a szemét, azzal a szándékkal, hogy aludni fog, mikor újra megszólította. "Gally. Ne hagyj itt."

Szereplők

Szereplők

Főszereplők

Gally (Will Poulter)

"Az a baj, hogy megölsz a játékoddal, még akkor is, ha ez a játék egyikünk számára sem szórakoztató."

Newt (Thomas Brodie-Sangster)

"Mikor nem voltam veled, meg akartam halni. Most veled vagyok, és azt kívánom, bárcsak még élhetnék."

Mellékszereplők

Thomas (Dylan O'Brien)

"Meghalt az, akit öcsémként szerettem. Megöltem a legjobb barátom... igaza volt. Minden az én hibám."

Minho (Ki Hong Lee)

"Tudod, nem minden harcos visel páncélt, és nem minden gyilkos gonosz."

Korinne (Marina Diamandis)

"A VESZETT szereti az okos és kedves embereket... kínozni."

Crystal (Emma Watson)

"Mi mind csak azért vagyunk itt, mert ők nem akarják bemocskolni a kezüket."

Light (Luca Pasqualino)

"Nevetséges... A saját vérem ellen kell harcolnom, s mindezt a VESZETT miatt."

Rosemary (Melanie Martinez)

"Nem hiszem, hogy valaha is észre fog venni... El van foglalva azzal, hogy mindenkit megmentsen."

Brenda (Rosa Salazar)

"Sajnálom őket. Sőt. Sajnálom az egész világot, mert az egész egy francos hülyeség. De mit tehetnénk ez ellen?"

Teresa (Kaya Scodelario)

"Hidd el, nekem is hiányoznak. De egyszer mindenkinek el kell mennie."

Serpenyő/Siggy (Dexter Darden)

"Haver, ha te nem félsz... akkor esküszöm neked, hős vagy. Mert szerintem itt már mindenki teleplottyolta a gatyáját."

Shannon (Hannah Murray)

"Tudod, milyen érzés mikor nem foglalkoznak veled? Állandóan csak azt hajtják, hogy sosem lehetsz elég jó?"

Nicholas (Mitch Hewer)

"Bármit megtennék, hogy megvédjem a húgaimat. Titeket mind megölnélek, függetlenül attól, kedvellek-e vagy sem."

Georgie (Debby Ryan)

"Tudom, hogy nem akarsz bántani. Nem is lenne értelme bántanod."

Samiree (Maisie Williams)

"Puszta kézzel eltörném a nyakadat, ha nem lennél jóba a nővéremmel és a bátyámmal."